A Vörös Oroszlán faltörő kosként hatolt át világnyelvek falain. A Varázstükör tiszta képet ad a barna fasizmus őrületének valódi hajtóerőiről. S ez az óriás-eposzom, A Raguel hét tanítványa a mélymúlt eltemetett kultúráinak gyökereit ássa ki a felejtés súlyos iszaprétege alól, s későbbi évezredek szenvedélyektől, drámáktól izzó rejtélyeire vet vakító világosságot. De éles mentális fénytőrével áthasítja a XXI. század jövőnket borító lepleit is. Cselekmény-szökőárja feltárja holnapunk pusztító konfliktusait, azok gyógyító, megoldást kínáló módszereivel együtt.

Ezt a könyvet 1948 őszén kezdtem el írni. Mindig kézzel írok. A hét rész körülbelül két év alatt elkészült, de csak a felét gépeltem le. A többin, megszakításokkal, egészen a mai napig dolgoztam. A nyolcadik részhez a már meglévő jegyzeteim alapján 1977-ben fogtam hozzá. A jövőre vonatkozó látomást ezekben a hetekben öntöttem végső formába, és Szigligeten, az Alkotóházban fejeztem be 1977 júliusában.

Szepes Mária

A Raguel hatalmas beavatási regény, a lélek tisztulási folyamatainak különféle fázisain vezeti át az Olvasót.

A Raguel hét tanítványában Szepes Mária hét típust, a hét bolygó karakterét formázza meg egy-egy emberi sorson át eleven plaszticitással. Hét különböző utat vetít elénk, hét összetett próbát, amely után elérkeznek mindannyian Mythenburgba. „A határtalan kétségbeesésen túljutottak már száz és száz lobogó éve. Mert ha minden elveszett is, megmaradt a Szentély, s hozzá vezet a beavatások útja. Valaki őrzi. Valaki, aki nagyobb náluk. Akinek ereje kitépte törékeny hajójukat a fellázadt elemek hatalmából. A Főpap. A Tűz Ébrentartója, Raguel”.
„Ramu-Raguel a messiási oldóformulát ismételte a különböző korszakok válságai között. A kivezető Utat világította meg ott, ahol a legmélyebb volt a sötétség. A nagy Zodiákuskörben vándorló Nappal együtt utazott ő is. A kétezer-százötven évenként változó plátói világhónapok csúcsra kerülő vezéreszméjének felizzásával megzendült mindig ugyanaz a Kinyilatkoztatás a korszak nyelvére fordítva. A nevek, a jelmezek, a formák változtak a Kinyilatkoztatás körül, a lényege azonban azonos maradt; a hét csillagelv csak egymással szövetségben, egységbe zárultan harcolhat az emberért, az ég és a pokol e tragikus gyermekéért, hogy lenyűgözze, meghódítsa, felszabadítsa benne a saját erőit.”
Mythenburgba, a hét tanítvány, Raguel vezetésével jelenükből indulva visszahatolnak személyes múltjukba. E múlt akadályait elgördítve a lélek mélyebb rétegeinek mitologikus-mágikus gyökereit tárják fel, végül eljutnak a lét alapszubsztanciáinak mozgató tárcsáihoz. E lényüket alapvetően átrendező mélységi tapasztalatok után megújuló lendülettel indulnak útjukra, hogy elvégezzék azt a fontos feladatot, amelyet Raguel bízott rájuk.
Raguel „bemerülései”, hatalmas látomásai az ember, a föld, a kozmosz kialakulását, őstörténetét tárják fel.  Egy mélységi ponton túl átsiklik a jövőbe s a föld élőlényeit fenyegető veszélyekre mutat rá. Ez a jövő azonban itt van! Jelenünk pusztító hatásaira vet éles fényt! Földünk tudósai, felelősen gondolkodói mind vészharangot kongatnak, ma. „Ébredjünk fel, közünk van mindahhoz, ami most történik! És tehetünk érte, hogy ne következzenek be ezek a vészjósló tendenciák, amelyek az élet pusztulását fenyegetik. Rólunk van tehát szó, s arról, mit hagyunk a jövő nemzedékének”.