ALKOTÓ

Vigyázz az istenért, mit kívánsz!
Terhes lesz vele érzéktelen automatád,
rosszkor dobja ki, amire már nem vársz.

ÁLLJ MEG!

Minek sietsz, úgyis odaérsz.
Ahová indulsz úgyse oda mégy.
Titkos jelek mutatják a valódi célt.

ELSZÁMOLÁS

Mit tudsz magadról? Az vagy-e,
akivé Önvalód szerint lenned kellene?
Hosszú út ez, botladozás le és fölfele.

URÁNUSZ

Hogy csattog a patájuk! Sietnek.
Az Apokalipszis lovai közelednek.
Vak ostobák pocsolyáikban henteregnek.

ÚTMUTATÓ

Időtlen vagy. Boldog vagy. Halhatatlan vagy.
Ezt az örömhimnuszt énekli lélekmadarad.
Rá figyelj! A mélységben kísértő örvények kavarognak.

BIZONYOSSÁG

Békülj ki magaddal. S a világ megbékül veled.
Tudom ez csaknem lehetetlen, a legnehezebb.
Az anyag csapdáját mégis elkerüli szellemed.

NEMÉN

Akkor van jelen az Örök jelen, ha életed
kiemeled mindabból, ami volt, vagy ami lesz.
Éned sem tudod. Neved, személyed elfelejted.

NE FÉLJ!

Az öröklét hatalmas Arkánuma ömlik beléd.
Feltámaszt, megújít, erőt ad, véd.
Amint rágondolsz végigmos, gyógyít, a tiéd.

VISZONTLÁTÁS

Annyi idő, talán évezredek múltán,
mindig így volt, s így lesz ezután.
Emlékszem rád. És emlékezel rám.

HIÁNYOZTÁL

ugye tudod? Barátunk sok van.
Részesülünk rengeteg csodában.
De ez az egy időtlen madárdal.

VIGASZ

Jó annak, aki lát, jó annak, aki más mer lenni.
Akkor is, ha üldözik, s kőzápor fenyegeti.
Egyedül ő fog e csapdából kiröppenni.

VÉGTELEN

Ne hidd, hogy befejezted, vagy befejezhetem.
Sohasem kértük, célunk a végtelen.
Jó volt haladni eddig kéz a kézben.

VÁGY

Mindig beteljesedik, amire lasszót vet égő fantáziád.
Életfa nő belőle. Leszüreteled a magját.
Teremtő mágus vagy. Jól válaszd meg vetésed talaját.

PERSZE, HOGY JÁRNAK ITT

idegen intelligenciák. Csak az emberhez
nem hasonlítanak. Utazó gondolatok, Fények.
Nincs dolguk a relatív idővel, őrült eszmékkel.

DÉMONAIT

az ember vetíti, vámpírrá sűríti.
Mikor veszi észre önmaga ellen teszi?
Eltűnik rögtön, ha égi énjét felébreszti.

KI ÜLDÖZ?

Sarkadban ki tapos? Nézz hátra
végre! Mögötted rohan fényed árnyéka.
Miért rettegsz tőle? Nincs. Lelketlen lárva.

KÍVÁNSÁG NÉLKÜL

Hogy lehet így élni? Nem tudtam soha.
E semlegesség most puha, illatos moha.
Ringat rajta a szelíd, örök dajka.

EGYEDÜLLÉT

ami nem magány. Utas, aki vár.
Nincs köze semmihez, Amit fizet nem ár.
Törlesztés. Jó, hogy többé már nem adósság.

MI A KIÚT?

Embernek nincs. Ember feletti.
A menekülőnek oda kell emelkedni.
Az anyag sátáni maszlag. Az anyag a semmi.

KÖLYÖKDAC

Miért nem kell saját halhatatlanságod?
Csak az a vigaszod, hogy romló húsod
mázsája rajtad súlyosodjon?

HARÁCSOLÓ

Ne hidd, hogy nem kevesebb a sok.
Nedveidben örvénylenek tőle a viharok.
Elsüllyed miatta égi csónakod.

UTAZÁS

Megváltottuk a peronjegyet,
s várunk merengve, csendesen.
Nyüzsögnek körülöttünk bilincsbevertek.

MISZTÉRIUM

A mai fában a holnap virága alszik.
Bennünk is e rejtett mag él, gyümölcsözik.
Hol s mikor? Nem kérdezik akik értik.

VALÓSÁG

Tekints rám úgy, mint magadra,
s szememből rád süt az örvendő hála:
megismertél? Feljutottunk az Ararátra.

SZERETET

Téged az Úr megérdemelt ajándékhoz
juttatott. Aki szeret, az nem birtokol.
Szenvedtél érte. Megérdemelted. Ő az Arkánumod.

KABALA

Aki mer, akar és tudja,
árnyjáték testének pusztulása,
de hallgat. Sok körülötte a Gólem és a lárva.

NYÍLEGYENES ÖSVÉNY

Szeretnék járni rajta boldogan,
énem terhét levetve, láthatatlan
fényként lebegve igazi otthonomban.

FIGYELMEZTETŐ

Könnyű mondani a bölcset,
tenni sokkal nehezebb.
Hallgass tehát és cselekedj!

FELÜLET

Vékony jégréteg alattad.
Előbb-utóbb rianva beszakad.
Keresd a szellemben a szilárd talajt.

MI FONTOSABB?

Ripacs díszletek lidércfénye után rohanni,
s megalvadt anyag szakadékába veszni,
vagy a halhatatlan ige forrását keresni.

RELATÍV IDŐ

Ma élsz. Holnap kiolt egy pillanat.
Vajon csak e pillanatért vagy?
Azon túl vár időtlen önmagad.

NÉVTELENEK

Néha rátok lesek, s ti nevettek.
Felhős, kék búra a léptetek.
Csak álmomban sejtem a nevetek.

SÚGÓ

Néha kimondok valamit, s megijedek.
Úr Isten! E mondat remény, de felelőtlen.
Mégis beteljesedik. Ki súgta helyettem?

GYÓGYULÁS

Szemed élesen mutat minden fontosat.
Lényedbe világosság ömlik. Titkokat mutat.
Az Égi Napból küld feléd szárnyakat.

NEM ELÉG

hinni. Ne bámulj kábán az örvénybe!
Lehúz. Tekints fel! Figyelj benső egedbe!
Csupa fontos jel. Utat mutat a végtelenbe.

NE ADD FEL!

Használd az agyad! Erőd elhagy,
ha a fényért küzdők közül kivonod magad.
Rád törnek. Felfalnak a képzelet-árnyak.

SZOKÁSOK

Vadhús mindegyik. Beléd nőtt. Kényszerít.
Ezerszer megteszed a fölöslegeset, pedig iszonyít.
Mondj egyszer nemet. E szó föléjük repít.

MÉDIUMOK

Vannak, akik az égbe hallgatóznak,
mások a pokoltól megszállottak.
Kövesd a jó irányt, s nem leszel áldozat.

FELELET

Nem vádollak. A húrt te feszítetted túl.
Ha ösztöneidben vágy és gyűlölet dúl,
nem segíthetek. Csak e válságból tanulsz.

TORZKÉP

A világtükörben a görbe a görbét ünnepli.
Önmaga mását csodálja, perverzül élvezi.
Ami egyenes gyűlöli, elnyomja, megöli.

MEZTELEN

Csupasz testükkel a lelküket rejtik.
Ki meri megmutatni ifjú lélekbimbóit,
kendőzetlen, hamvasán szűz álmait?

KARMA

Forog érdesen zúgó csiszoló korongod.
Ha fáj is a fazetta, amelyet sorsod hozzányom.
Csillogó ékkő alakul tőle: Isteni Önvalód.

KOMMUNIKÁCIÓ

Lelked immunrendszerét töltöd fel,
este a kimeríthetetlen Fény-Elixírrel!
Fogd fel morze-jeleit: a halál mulandó, örök az élet.

EMLÉKEZŐ

Mennyivel könnyebb a nehéz is,
amint megleled a lét összefüggéseit,
villanó fényszálai elvezetnek a végtelenig.

HOSSZÚ ÚT

Levetett jelmezekre, szamszkárákra
visszanézve elrémül az, aki felhalmozta.
Boldog mégis, hogy végre túl van rajta.

ŐRÜLT PÁRKA

Miért kell időzni a relatív időben,
mikor ez az idő hazug. Idő nincsen.
Mégsem engedi el azt, aki tovább szövi rémülten.

ALKONYI RÉSZEGSÉG

Már intenek a bolygók: erre-erre!
S te emelkednél boldogan az időtlenbe,
de itt tart még ítéleted vasketrece.

OSTOBA KÖVETELŐ

Más bolygóra akarok születni!
Ahol a vak butaság nem ily tengernyi,
S szelíden ringatnak az éj és nappal iker-erői.

ÉBREDJ

Teremtő vagy! Félelmetes, hogy elfeledted.
Kívánságaidat szürreális meseként összekeverted,
vigyázz az istenért, hiszen mind teljesülnek.

DÖNTŐ

Itt a végső elszámolás ideje önmagaddal.
Bomlani kezd benned Bábel tornya,
A nyelvzavar megszűnik azonnal, ha megérted
melyik közülük az igazi varázsszavad.

CSAK ARRÓL VOLT SZÓ

hogy könnyebben viseled az elviselhetetlent.
Tudod az értelmét, miért ontasz annyi könnyet?
Engedd el azt, akit mindennél jobban szeretsz.

NAGYON HALK

a zizegő hang benned. Rezonancia,
amit feléd küld a láthatatlan hárfa.
Figyelj rá. Mindig neki van igaza.

BETELJESÜLÉS

a vágy halála. A bolond csörgősipkában,
a bölcs világtól távol, erdők magányában
keresi ezt az egyetlen utat a szabadságba.

MEDDIG?

Mennél már, persze. De tükör szobádban
ott állsz rengeteg káprázat alakban.
Erőid őket éltetik, kezükben vagy.

VISSZAVENNI

Azt kellene tőlük. Alattomosak. Nem könnyű.
Érzéseiddel elhitetnek. Fegyverük édes és keserű.
A testi öröklét csaló igézete. Narkós derű.

KERESD MEG

a Mestert magadban. Máshol nem találod.
Ne fuss csalók után. Ők csak lidérclángok.
Szakadékban nyálkás hüllőtestek várnak ott.

SZELLEMED

Jákob lajtorjája. Oxigént termel magasabb
hatalmak Szellemének. Általad találja meg a hidat,
amely a kárhozatból kivezeti az embert.

VANNAK ŐK

nem egyszer érzed, néha tudod is.
De csodáiknak ostobán hátat fordítsz,
Ha markolod örökkön a föld múló javait.

LEBEGŐK

Aki tiszta marad, nem a földön jár.
Puha levegőn rugózik a lába. Néha megáll.
A csillagot nézi, amely mutatja célját.

KÉRDEZŐ

Mi dolga itt annak, aki szán és jót akar?
Úgy nézik ki maguk közül, mint csodabogarat.
Fedél nélküli idegen, hontalan.

KÖTÉS ÉS OLDÁS

Már nincs csomó, mely ne lazulna.
Alig akad esemény, ami görccsé rándulna.
De nem hiszem, a sors érzékeny pontot ne találna.

NE FÉLJ

a tiszta Fénytől. Nem éget, nem vakít.
Ahol fáztál addig, ott gyógyít, melegít.
Útvesztődből elérkezel otthonodig.

ÍTÉLET

Hóhérok a hétköznapok. Kötelük nyakadon feszül.
Ha kirúgod magad alól a zsámolyt, kiderül,
tested üres zsák, lelked felrepül.

FÉNYHORDOZÓ

A szelíd, szegény, körülmetélt rabbi
nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni.
Gyilkos hívei miatt, a kereszten ma is hullanak a könnyei.

CSŐCSELÉK

Az ember csak félreérteni tud?
Megváltója fejére tüskekoszorút húz.
Titokban pogány. Igazi vezére a Hadúr.

NÉVTELEN

Ugye nem várod, hogy elnevezzelek,
megszámoljalak, követeljelek?
Nem állíthatlak bálványnak más hitek ellen.

NINCS NEVE

száma sem. Arcát nem ismerem. Mégis tudom,
Ő az egyetlen élő, igaz, elmúlhatatlan rokon
testvér, szülő, védőm és sugallóm.

FÉLELEM NÉLKÜL ÉLNI

csak az tud, aki mer mindennel szembenézni.
Jövője nem rémíti. Múltja nem dermeszti.
Tükre előtt is fogyó gyertyáját égeti.

A BELSŐ NAP

Szívgödrödbe gyúl ki álmod
mitikus éjében. Isteni gyógyítód,
Aszklépiosz figyeli hármas organizmusod.

AZ ÖRÖK SZIGET URA

túl a relatív időn, csillagokon,
derűvel űzi el a fekete gondot.
Mosolya félretolja a felhőt a napról.

EGYEDÜL VAGY

amint elhiszed magányod. Hozzád hajolhat
az égbolt. Tárt karját feléd nyújtja egy angyal,
nem látod? Tagadásod maga a kínpad.

TUDOD-E

hogy a belső csend lelked gyógyforrása?
A jeges ma elől takarót sző rád egy kegyes párka.
Egyszer majd ráébredsz mitikus önvalódra.

HA HÍVOD

beomlik hozzád minden rossz.
Félelmed tárgya már nem a víziód.
Testet ölt. Áthatol a húsodon.

ROSSZ DRAMATURG ÍRTA

és rossz rendező irányítja e komédiát bizony.
Nem dicsérhetem. Bukás. Sajnálom.
Dilettáns. Darabját leveszik a műsorról.

HOLTAKKAL ÉLÜNK EGYÜTT

A halandóknak ámokfutó a testük.
Kiáltoznak, őrjöngenek, mit kezdjünk velük?
A másik parton várók türelmesek. Imádkoznak értünk.

APRÓ

molekuláidban a világegyetemet hordozod.
Egy-egy ganglionod rejti bölcs Megváltód,
a Szabadítót. Aki a végtelenre visszamosolyog.

NE TAGADD

repülsz is néha fantáziádban, álmodban.
De úristen, hová lett a szárnyad?
Ellopták? Vagy magad vágtad le szürke nappalodban?

SZENTSÉGES ÉG

miképpen hihettük, hogy rajtunk kívül
és körülöttünk döntenek végül
rólunk bíráink? Bennünk ítélkeznek.

ÉBRESZTŐ

Ne halj éhen a kimeríthetetlen,
erőt és fényt kínáló kincseskamrád mellett!
Nézz is végre rejtett harmadik szemeddel.

NE AGGÓDJ!

Ha foszló kapaszkodóid elengedted.
A senkiföldjén lebegsz, úgy érzed.
Várj, míg lélekszárnyaid lebbenését észleled.

HARMÓNIA

Porszem is csikorog a fogaskerékben.
Egy rossz gondolattól zavar támad az üzemben.
Zaklatott haraggal sohase aludj el.

IDŐTLENÜL

Nincs vége annak, aminek nem volt kezdete.
Akik összetartoznak, mágnes vonzza össze.
Végre! - kiáltják egymásnak örvendezve.

HIÁBA ROHANSZ

Sarkadban nyargalnak álarcos tegnapok.
Névtelen tettek, fedezetlen adósságok.
Nem bújhatsz el. Mindenért fizetned kell.

SEGÍTSÉG

kiáltod, s jönnek ők is. Kiváltanak
adósságaid bűntető fogságából,
ha az utat hozzájuk megtalálod.

KERESD HÁT

láthatatlan barátok szellőtől kavart nyomát,
fény jelbeszédét, csillanó lidércfutását.
Nincsenek közel. Nincsenek távol. Lelkedet várják.

KULCS

A csodálkozást soha ne feledd!
Akard a szépet, a jót mindig megtedd!
Bölcsek aranyának mágnese a lelked.

BŰNTUDATOD

hagyd már abba. Zsákutca.
Ne bujkálj a tegnapba vagy holnapba.
Légy egész, boldog, tevékeny! Ma!

MÁGIKUS AKARATTAL

kell megoldanod a megoldhatatlant.
Ne adj hatalmat zsarnok csillagaidnak.
Alattvalói ők a bölcs uralkodónak.

NE HIGYJ VAKON,

ne moralizálj! A fanatizmus fekete düh.
Sanyargat. Gyűlöl. Üres szavakká hűl.
Ha tudod az igazat, néma lelked megszelídül.

E FUTKÁROZÓ

csődület, kapaszkodó, karmoló kezek.
Untat bizony. Unok már minden tervet.
Holnap. Mi az? Egy pillanat, s mögötted lesz.

CSAPDA

ez bizony. Lelkén bilincs. Agya hallgat,
Megadta magát a nagyobb hatalomnak.
Szomorú néha. Szeret és nagyon fáradt.

FOSZLÓ

fátyol az idő. Szakadó, gyönge, áttetsző.
Aki belekapaszkodik rémült és esendő.
Szakadékba hull, amely kegyetlen és csonttörő.

SZIKRÁZÓ FELHŐ

a glóriája e sok holtnak hitt élőnek,
akiket szeretünk, s akik szeretnek.
Szárnyuk álmunkban simogatja szivünket.

ŐK TUDJÁK

E mélységben semmi sem valóság.
Szomjukat mérgezett vizekből oltják
az elítéltek. Eső könnyeikkel őket siratják.

BIZONYOS

hogy e senyvedés csiszoló korong.
Láthatatlan kéz szorítja hozzá a nyers gyémántot.
Minden fazettája tisztítja benne az Önvalót.

SÍKOK HÁBORÚJA

Mennyire fáj a testnek, aminek a lélek örül.
S gyászol a szellem, ha az anyag anyaggal közösül.
Micsoda misztérium ez a sok rejtély közül?

SZENVEDÉLYESEN

semmiért nem tudsz már hevülni,
haragudni, kíváncsian vágyakozni.
Kívülre kerültél. Jó így szemlélődni.

HOVÁ TARTOZOL?

Már tudod. Ide nem, az bizonyos.
Görcsbe fonódó szálakból lényed kibontakozott.
Szenvedtél érte eleget. Sok értéket hozott.

HOGYAN

Mindenki a maga módján, sorsa szerint.
Ne csak énjéért, a másikért is tegyen többet.
Önzetlenebbet. Ne szóval. Feláldozva önmagát, ha kell.

SENKIFÖLDJE

Aki földünkre tiszta szemmel néz
az igazat látja, mégsem fél.
Tudja, a vég felé tart. Halálra ítélt.

ORVOSOK

Nyüzsög a rengeteg nép. Tehetetlen
orvosok már a mindent tudó természetet
kérdeznék, de az némán gyógyítja magán az ember-sebet.

FÜST

Úgy száll imájuk tétova lelkük
bolyongó árnyai körül,
hogy csak sejtik, ez az utolsó percük.

LÉGÓCEÁN

Kijutni innen, de hogyan, hová?
Örvények, szörnyek, mocsok kötnek hozzá.
Mikor engednek bennünket máshová?

LILA GŐZ

Milyen édesen gügyög a hazug,
könnyezve, önmagába veszve zúg,
a pokol követeivel súg-búg.

SZÍNVARÁZS

Csak a virágok ismerik, meg a jós-álmok,
emberi szemnek silány utánzatok,
Pedig ők a kötő és oldó nagy gyógyítók.

FIGYELJ!

A teremtő ecset micsoda csodákat fest.
Pirosat, hogy örülj, sárgát és nyugtató zöldet.
Jelbeszéd ez is. De kár, hogy elfeledted.

MINEK?

A félelem a hazug halál gyökere.
Ültess magot az igaz időtlenbe.
Te leszel e virágzó világ istene.

ARKÁNUM

Nevess! Bánatod a démonok mérge.
Általuk kísért képzetek hályogának réme.
Szétpattan, amint az ég felgyűl körülötte.

NÉVADÓ

Testen innen, anyagon túl,
hozzád érkezett. Aki feléd nyúl,
hogy elűzze azt, ami mérgez tudattalanul.

ÜNNEP

Nekem a legnagyobb ajándék,
nyíló Harmadik Szemed! Isteni Ék!
látja, ami igaz, örök és szép.

VALLOMÁS

Felháborodok, ha felháborodok,
bár találok rá búsító okot.
Milyen az öröm íze? Emléke elkopott.

KÖZHELY

Milyen fárasztó embernek lenni!
Keresztedbe minek kapaszkodni?
Boldogság az örök bölcsőben elnyugodni.

HOMOKÓRA

Fogy az erő. A homokóra pora
már ritkásan hulló. Alul megtelt.
Az átfordító kéz vár. Pihen a szerkezet.

MÁR TUDOD

Elkerülhetetlen a sorsod,
azokkal együtt, akikkel megosztod.
Velük utolsó vacsorád fogyasztod.

BŰN-E

hogy csaló vagy? Bőrödből néha
kibújsz, nem gondolsz magadra,
s elönt a "nem-én" mámora.

HAZUDNI KELL

Hogyan mondhatnád meg nekik,
akik földi létüket gyötrődve védik,
hiábavaló kegyelmi kérvényük?

VITÁK

Mibe kapaszkodsz? Fiatal vagy, tudom.
Remélsz. Hiába hal ki a családod.
Te élni fogsz feszes bőrödben. De hogy?

CSILLAGTÓ

Merülj meg benne, a tiéd!
Miért féled villámló fényességét?
Tested elég benne, de kinyitja szellemed börtönét.

HATALOM

Ciántól részegülnek meg, akiket felemel.
Észre sem veszik, hogy beleőrültek.
Hiába tárul ki páva legyezőjük, végül ők a vesztesek.

ÁLMOK

Nehogy elengedd a fonalat.
Álmodban halhatatlan vagy.
Nappalaidban csak a halál arat.

HÁBORÚID

Pirruszi győzelem minden harcod.
Nem tudod fékezni őrjöngő akaratod.
Szívedet döfi át másnak szánt kardod.

ELMEZAVAR

Nem tudja, aki a másikban saját húsát marja,
mennyire fáj neki, ha meggyógyul zavart agya.
Nem sejti, akit öl, valójában szelíd orvosa.

HARMÓNIA

A harag pestis. Gyilkoló marósav,
ne élj vele! Ne őrizd magadban!
Szellemed ellenmérget kínál rejtett palackban.

HIT

Van-e vagy nincs-e? Buta kaloda
rejti előtted, a sok Kant-i kategória.
Rációd épp a megrendítő valót takarja.

GONDOLATKÖR

Az életet valaki összezavarta!
Az ember megvakult! Testét fukarul markolja.
A lelke sír, s elűzi azt, aki feltámasztja.

STRESSZ

Csak fuss, rohanj, száguldj az idő elől.
Bugyrod telik, tested gyorsan kidől.
Lelkedet a bárkába várja az ősi őr.

HALOTTAK KÖNYVE

Minden halott Osirissá lesz.
Szemed, füled csak akkor a tied.
A látás, hallás csodáját itt elvesztegetted.

ÉBREDÉS

A transzcendens öröm titkos rezzenés.
Örök önmagad emléke hozzád ért.
A szürke mulandóba szőve ez mindig a tiéd.

ISTENÉLMÉNY

Van emberen túli idő is,
amely a végtelenbe mélyen bemerít.
Szellemed ilyenkor nem kételkedik.

LELKI VÉDŐSEJTEK

Micsoda óriások! Legyőzik a képzelet árnyait.
Őrt állnak a küszöbön. A sötétre fényt vetít mindegyik.
Szövetségesünk a tudás és anyagoldó hit.

TŐLED FÜGG

Ha mindenben a keserűt keresed,
megtalálod, ínyed méreggel telt.
De Életfádról ajkadra hullhat egy mézcsepp.

CSEND

Balzsamoddá válik, csak engedd magadhoz.
Mosd le lelkedről a hulló vakolatot,
a súlyos, feloszló, zsarnok egocentrumot.

VULKÁN

Gaia halódik. Sebei kinyíltak.
Vénáiból piros magmafolyók fakadnak.
Elvérzik így. Agóniája gyilkol. Fojtogat.

HALHATATLANSÁG

Jaj nekünk! A gonosz is megmarad!
A bűnöző alatt a kötél elszakad,
s ámokfutó gyilkosként továbbszalad.

REMÉNY

Egyszer majd látni fogod az igazat is.
Amit indulatod súg, még hamis.
Szerencsétlen, aki önmagának hazudik.

FILOZÓFIAI HALÁL

Van, akiben meghal jobbik énje.
Egyetlen életen belül kihuny minden értéke.
Ingerek bábjaként működik üres teste.

ÚTVESZTŐ

Büszke vagy, - mondod makacsul.
Lelkedben megfeszül minden húr,
magányod kígyóként fon körül csontroppantóul.