Bevezetés

A harmadik évezred küszöbén olyan események játszódnak le a média képernyőin át a nyilvánosság előtt, amelyek hihetetlenek, borzalmasak, mégis megtörténnek. Kísértetháború folyik. A föld leggazdagabb nagyhatalmú államát a félelem zsarnoksága bénítja meg. Arctalan terroristák alattomos támadása legbüszkébb "Bábel tornyait" porig rombolta. A birodalom vezetőit, népét traumák kínozzák. Szabadságérzetük beszűkült. Minden rezzenésre rémeket látnak, s ezek vak megtorlások reflexeit váltják ki belőlük. Veszedelmes állapot ez! Újabb tűzfészkek robbanását idézheti fel, kiszámíthatatlan következményekkel. Megoldás nem látszik sehol. Kudarc mindenütt. A fegyveres erőszak módszerei halálosan, gyilkosan tévesek. De ki vesz tudomást e tényről? A humanista. Ő szelídebb módszert kínál. Lehurrogják, de elnémítani nem tudják. Nos az egyik közülük beszél. Az író. A Szó eszköze nála van. Egyebe úgy sincs. Olyan bizarr kulcsokat kínál, amelyeket az elkövetett tévedések őrületéből, kórságából vont ki. Szérumként szánná a létformáját pusztító embertársainak. Itt van! Nézd! Ez lehetne a kiút. Más választásod nincs. Vagy beveszed, vagy meghalsz! Egész létformád elpusztul. Nevesd ki. Gúnyold. Siránkozz rajta. Kábulj el valamely pótszertől, hogy ne halljad. Fordíts hátat neki. Gyönyörűsége, szépsége, igaza akkor is a pórusaidon át beléd ömlik. Mert van benned valami, ami lázadó módon szövetséges vele. Titkon tudja, hogy az egyetlen gyógyszer. Ő is dugdossa valahol, beszűkült rációján túl, agya jobb féltekéjében, ahol intuíciója nyújtózik a végtelen felé. Igen. Igen. Halandó felebarátaim, akikben éppen úgy ég az Istenek tüzének halhatatlan szikrája, mint bennem, benned, bennük. E szikra Öröktűz. Halhatatlanság tudatunk mikroparányában benne rejtőzik a végtelen kicsi és a végtelen nagy valamennyi analógiája. A ránk alvadt, idegekkel átszőtt energiajelmez, az anyagi test a relatív évezredek alatt sokszor lemállik lelkünkről gazdag tapasztalatok mézét szüretelve, igaz. De tűzrakétája kezdet és vég nélkül száguld. Kiment bennünket a csődből, amelybe napjainkban beleveszni látszunk. Az idealángnak varázsereje van: Amit gondolsz, megvalósul. Hiszen minden energia és anyaggá lett forma kezdetén az eszme áll, az elgondolás. Hát most itt kimondom: Legyen! Legyen a jó! Legyen mindennek az ellentéte, ami eddig volt és kudarccá lett. Legyen a jóság szárnyaló megvalósulás! Bosszú helyett megértés, megbocsátás. Gyűlölet helyett a szeretet isteni hatalma, ringató, kibékítő békessége. Harmónia váltsa fel a kakofóniát. A halálfélelmet oltsa ki az örökkévalóság bizonyossága. Kerüljön a Mammon trágyája, a pénz a képzeletbeli kukákba, ne legyen véres arany! Nyíljék meg minden elementáris forrás az élőlények számára korlátlanul! Levegő, víz, tiszta öröm. - Ó ne higgye senki, hogy az ártatlant kivégző hóhér feloldozást nyer rémtettei következményei alól. Azoknak ő maga a bírája és ítéletvégrehajtója új testesüléseiben élet-halál küszöbökön átkelve. Félelmetes tükörjáték ez a sorssal, szemben önmagunkkal. - A nemek párharcát az egymásba elnyugvó gyöngédség váltsa fel, hiszen minden élet, ami különvaló szelíd, lassú gördüléssel az egység felé törekszik, gyökeréhez, az eszméhez, amelyből kisugárzott. Erről csak a sejtelem ad hírt.

Tudom merészség olvasóim elé tárni e különös szöveget. De meg kell tennem. Megértik, ha elolvassák e kötet írásait.