"A szeretet kiolthatatlan öröktűz, amely melegít, de nem éget, érlel és alakít erőszak nélkül. A szenvedélytől az különbözteti meg, hogy nem köt csereüzletet, és nem ragaszkodik. Szétszórja önmagát, mint a Nap."
- Szepes Mária
AZ ÁLOM MÁGIÁJA
Tervezzük meg álmainkat
Megjelent: 1994 Édesvíz Kiadó
Először megjelent: Álomszótár 1989 Lap- és Könyvkiadó Kft.
Bevezetés
(részletek)
Az álomélet titkai minden időben foglalkoztatták az emberi képzeletet, de legerősebben a letűnt nagy szellemi korszakokban, melyeknek kultúrája a lelket gazdaggá, a testet szegénnyé tette. A későbbi, a lelket elsorvasztó és a testiséget oltárra helyező civilizáció az álmok jelentőségének értékelésétől is eltávolodott. A XIX. század anyagelvű fanatizmusa minden szellemi irányt, misztikus működést, metafizikai élményt a babonák és a dajkamesék területére utalt, s roppant elégültséggel állította, hogy sikerült örökre mentesítenie tőlük a tudományos gondolkodást. E mindent elintéző pozitivista dogmák ismeretében valóban bámulatosnak tűnik, hogy éppen a tudomány milyen messzire távolodott tőlük az utóbbi évtizedekben, sőt években.
Az okkult tudomány szerint az álom olyan képsorozatokból áll, amelyeknek éppen úgy, mint a hieroglifáknak, három értelmük van. Egyik a fizikai világra vonatkozik, másik az érzelmi életre, harmadik a szellemi síkra. A szenzitív, álmaira figyelő ember és a pszichoanalitikus sok csodálatos felfedezést tettek már együtt az első két síkon. Rájöttek, hogy az álom határtalan Ego-birodalmában minden impulzus azonnal megvalósul. Az álmodót nem kötik az idő és a tér s a sűrű anyag bilincsei.
A nappal fojtott indulatok, vágyak az álomban gátlástalanul beteljesednek. A hiányérzetek megteremtik tárgyukat. A képzelet a legbizarrabb formákban tombolja ki magát. Álomország alattvalója nem ismeri a halált sem. Élő személyeket és önmagát holtnak látja ugyan időnként, de a jelképes aktus után életük zavartalanul folytatódik, míg elhunyt hozzátartozói, barátai, ismerősei olyan tökéletes életteljességgel mozognak, beszélnek hozzá álmában, mintha soha nem váltak volna el tőle.
Az álomtenger a psziché sajátos törvényei alá tartozik, megoldása a harmadik, a mentális síkon van, tehát egészen másként kell megközelíteni, hogy lényegéhez hozzáférhessünk. A módszer, mellyel az okkultisták álmot fejtenek, egy bizonyos szimbólumábécén alapul. Erről szól a könyv. Mielőtt azonban rátérnénk a szimbólumábécé részletes tárgyalására, előre kell bocsátanom a következőket:
Az álom és a valóság síkjai a pszichikai és a logikai szemlélet gyökeres különbsége miatt alapvetően eltérnek egymástól. A nappali tudat összpontosító és észleletszűkítő mechanizmusok együttese, mely a dolgokat csak a tér bizonyos pontján, egymásutánjuk sorrendjében tudja világossá tenni. Ezek a részletes látás elemző észrevételei, míg a psziché az álomban az univerzális látás összegező élményében részesül. A lélek tehát nem oksági, hanem szintetikus felfogással rendelkezik.
Az ember képekben, szimbólumokban álmodik. Álmában birtokában van így egy képességnek, amely a legújabb történelmi kutatások feltevése szerint évtízezredekkel ezelőtt teljes tulajdona volt. Az ember, amikor kiűzetett a mágikus tudás paradicsomából, elvesztette homlokszemét. Megvakult. Halálfélelemtől sújtott rabbá vált, a mulandóság és az anyag rémképeinek rabja lett. Az érthetetlen, torlódó, fenyegető dolgok közötti tájékozódásra lassan kifejlesztette a nagyagyvelőt, amellyel a vak ujjaihoz hasonlóan okról okra tapogatózva analizálja és fedezi fel a világot, mérhetetlenül szegényesebb következtetésekre jutva így, mint mágikus képességek birtokában levő elődje, aki közvetlenül látta, ismerte a természet és a szervezet erőit.
Az álmok ura, a tudatfeletti Isteni Én állandóan ontja hívó, figyelmeztető, felvilágosító közléseit az anyag vak álmába süllyedt ember felé. Az az ember, aki egyáltalában nem figyel áloméletére - vak. A világ legcsodálatosabb könyvtárában vakként botorkál. Az az ember azonban, aki bizonyos gyakorlatokkal lecsökkenti az ébredés álomképrabló megrázkódtatását annyira, hogy egyre több emléket hoz át gazdagabbá, boldogabbá váló nappali életébe, aki megtanul irányítva álmodni és megtanulja a szimbológia háromsíkú nyelvét, az birtokába kerül az egyetemes tudásnak.
Valamikor, az elfelejtett korszakokban tárva-nyitva álltak a kapuk e két világ között, amelyek harmonikusan átszőtték egymást. Az ember életének nagy részét ma is az álom síkján tölti, amely minden titkok megoldását magában rejti. Érdemes tehát kiemelni és újjáépíteni a múlt vizeibe zuhant hidat a lélek és a test, a szintetikus látás és a logikai szemlélet között. Nem kevesebb történik ezáltal, mint hogy véges, nyomorúságos, vak esetlegességek között hányódó életünkhöz hozzácsatoljuk a végtelenség birodalmát.
