„A Varázstükör a szemtanú hiteles beszámolója a hitleri téboly időszakáról, a háborúról, az ostromról, de ugyanakkor tudósít egy másik misztikus lélekvilágról, ahol „az életnek rengeteg változata van”.

A varázstükör főhőse, Kornét Gábor újságíró barbár idők tanúja.  Berlinből tudósít, amíg ki nem utasítják Németországból.  Hazatérve egy nevezetes varázstükröt örököl, amely egykor Rabbi Abraham Eleazarnak, az 1100 körül élt nagy kabbalistának, mágusnak és alkimistának tulajdonában volt. Ezen át sikerül kapcsolatot találnia a „másik világgal”. Kornét Gábor azonban nem csupán látni akar, hanem jótékonyan beleavatkozni a zajló eseményekbe. Élete folyamán vak segítő szándéka tapasztalatain át érik értő szeretetté, ahogy transzcendens képességeit fokozatosan visszanyeri. A varázstükör segítségével a múlt mélyrétegeibe és a láthatatlan szférákba is behatol, ahol megismeri az anyagot működtető okok törvényszerűségeit.

Részlet:

„...A következő nap az áttekintésé, tervezésé volt. Már nem sietett szúró lámpalázzal az este elé. Előbb rendet akart teremteni. Mi is történt hát vele? Mi az értelme, mi a célja e feltárult új dimenziónak? Mert, hogy valami beláthatatlanul jelentős dolog küszöbére érkezett, azzal tisztában volt. De érezte azt is, hogy még csak a küszöbön áll. A tükör természete s az ő viszonya hozzá nem volt titok előtte. Ez az ősi, életre keltett, zengő varázshangszer a bársonyos, tompa, sötét éjszaka egy darabja volt a falon. Az álom birodalmának legtitokzatosabb mélyrétege. Ő ebben a tilalmas, a kábulat nehéz lepleivel védett birodalomba nyitott szemmel jutott be. Nem kellett testét a Léthe (felejtés) vizének partján hagynia. Emlékezetét sem vesztette el utána, mint az álmodó az ébredés megrázkódtatásában. Szelleme kötetlenül vándorolt a térben, az idő másfajta törvényei között. Érdeklődése, koncentrált gondolata és akarata pillanatok alatt elhatolt céljához. Bárkit felkereshetett a világban akárhol. Átléphetett élet és halál küszöbén, hogy utánalessen az elköltözötteknek.
Apjával annak idején a fényképen és egy tükrön keresztül sikerült a távolban kapcsolatot találnia, de ez egészen más most. Jelentősebb. Szabadabb. Nincs benne derengő tétovaság, álomittas kábulat. A varázstükör vetítővászon tulajdonképpen. Mindaz, ami a tükörbe vetül, az ő lelkében játszódik le. Élő, színes, plasztikus képként a tükörbe jut, és ő tágranyílt szemmel, minden ép érzékével látja, hallja, érzi az eseményeket. Semmi el nem rejtőzhet előle, amit látni akar... Mert mi maradhat titokban a Szellem előtt, amely nem ismer időt, távolságot, áthatol az anyagon, s minden forma mögött a lényeget szemléli? A tükörbe pedig ez a mindentudó, mindenlátó, misztikus erőinek birtokában lévő szellem vetíti ki a felidézett jelenségeket.”