"A szeretet kiolthatatlan öröktűz, amely melegít, de nem éget, érlel és alakít erőszak nélkül. A szenvedélytől az különbözteti meg, hogy nem köt csereüzletet, és nem ragaszkodik. Szétszórja önmagát, mint a Nap."
- Szepes Mária
NAPSZÉL
Űrrobinzonok
Megjelent:1983 Kozmosz Könyvek
1997 Édesvíz Kiadó
A föld körül keringő hatalmas mesterséges űrállomás lakói, többnyire tudósok, évtizedek óta élik különös életüket. Földi létformától elfajzott organizmusuk nem engedi őket vissza saját gyökereikhez, noha anyabolygójukat szolgálják minden képességükkel. Fejlett tudományos technológiájuk védi a föld ózonpajzsát a napkitörések sugárzásaitól és a világűrből fenyegető veszélyektől. A földön kirobbanó energiaválságok, környezeti ártalmak következtében építették e mesterséges bolygót, Eridánuszt, ahol a végveszélybe került emberi létforma megmentésén munkálkodnak a tudósok.
Egyik nap a Skorpió csillagkép egy pontjáról valamiféle robbanás hatalmas energiahullámai hatolnak be a Naprendszerbe. Mikor elülnek a kozmikus rengések, különös bolygóra pillantanak. Viselkedése merőben eltér a fizika eddig ismert valamennyi törvényétől. Két törpe nap kering körülötte. Az egyik zöld színű. Este váltja a bíborfényű nap, amelynek sugárzása idegen hatásoktól terhes. Téboly tör ki a föld lakói között, amikor az „idegen betolakodó" a föld felé kezd száguldani. Végül szabályos pályára áll a Vénusz és a Mars között. Eridánusz egy kis csapata leszáll a felszínére, hogy felfedezzék az új bolygót. Beoltják a szűz földet, magvakat vetnek el.
De nem számolnak az idegen bolygó idegen anyagának potenciális létcsíráival. Egyetlen ametiszt éj alatt szívós, sűrű növényszőnyegből buja őserdő burjánzik fel. Az üvegesen áttetsző alakzatok semmiféle ismert virághoz vagy növényhez nem hasonlítanak. Az ametisztéj forró napszele beoltja őket is valami különös szenvedélyvírussal, amely minden narkotikumnál erősebb, kivédhetetlenebb támadásként hat emberi ösztöntermészetükre, amelyről azt hitték, már régóta uralnak. Törvényei túl és innen vannak érzékelési határaikon, azon, amit világos értelemmel és érzésekkel elviselhetnek. „Mit ér a legkülönb ember is, ha külső ingerek hatására elárulja szerelmét, gyilkol, szétrombolja mindazt, amit tiszta értelmével, érzéseivel, erkölcsi igényeivel a legfontosabbnak tart?" E könyv ezekre a bonyolult, az ember őskoráig visszahatoló, s a modern emberben újra feltörő elementáris ösztönökről, érzéstartalmakról és az erkölcsi érettség küzdelmeiről szól.
