Mi ad erőt az embernek kilencvennyolc évesen? Ezt is megkérdeztük az „ezotéria nagyasszonyától”, Szepes Máriától, aki a mai napig lángol és alkot, és akinek a közelében lenni leírhatatlan élményt jelent. Olyan, mintha megpihennénk egy oázisban a sivatag közepén, és az arcunkat friss vízben tisztára mosva új lendülettel és hittel vágnánk neki az újabb küzdelemnek

– Kétévesen már színpadon álltam, kilencévesen pedig kimondtam azt, amit a mai napig töretlen hittel hirdetek: az élet örökkévalóságát – tekint vissza a múltra a világhírű írónő. – Művészcsaládba születtem. Édesapám a kor egyik legkiválóbb színművésze volt, az Újpesti Népszínház létrehozója, édesanyám primadonna, aki filmgyárat alapított. Pezsgő szellemi közegben nevelkedtünk a testvéremmel, így nem csoda, ha az „antennáim” kezdetektől az ég felé fókuszáltak. Kamasz koromban a nevelőapám, Balogh Béla filmrendező oldalán forgatókönyveket írtam. Egyetlen tevékenység érdekelt egész életemben – az írás.

– „Te csak írj!”. Úgy tudom, ez a mondat Mária néni későbbi férjétől, Szepes Bélától származik.

– Az egyetlen férfi volt az életemben, a mai napig ő az én szerelmes barátom. Nagyon fiatal voltam, amikor rám talált a jóképű olimpikon. Azonnal tudta, hogy én vagyok számára az igazi. Én persze úgy tettem, mint akit nem érdekel az udvarlása, de ugyan kit ne hozott volna lázba Budapest legszebb férfija? Próbáltam nem szóba állni vele, de ő egyszerűen közölte velem, hogy feleségül vesz. Berlinben élt, újságíróként dolgozott, amikor üzent, hogy küldjem el neki a gyűrűsujjam méretét. Ez alapján jegygyűrűt vásárolt, és nem sokkal később hivatalosan összekötöttük az életünket. Soha senki más nem érdekelt, a legjobb barátom és a társam volt egy személyben. Ötvenhat évig tartó házasságunk minden napján szerelmet vallott nekem. Rendkívüli tehetség jellemezte az élet több területén. Egyformán gondolkodtunk, egyek voltak a céljaink. Bár ő már egy ideje odaát van, esténként ma is beszélgetünk.

– Ez sokak számára meglehetősen szokatlan kijelentésként hathat…

– Miért lenne az? Az élet örök, halál nincs. Szellemünknek csak egy része van itt. Ez alól a zsenik kivételek, hiszen ők képességeik nagyobb százalékát tudják a Földön kamatoztatni. Az, aki bölcsen él, tudja, hogy van „kis halál”, ami az éjszakai álom időszaka, és van „nagy halál”, ami a „jelmezünk”, azaz a fizikai valónk elhagyásával indul, és egy hosszabb pihenővel folytatódik. Ezt követi az újraszületés, ami egy új szerep felvállalásával jár a Földön. A szellem törvénye, hogy minden lélek a fejlődésért születik le, azaz minden élet lehetőséget kínál újabb feladatok felismerésére, és megoldására. Éppen ezért nem véletlen, hogy milyen szülőket, családot jelölünk ki magunknak, a környezetünket, külsőnket is mi választjuk, az alapján, hogy mi segítheti leginkább a haladásunkat. Úgy érzem, hogy a jelenlegin túl én még két életben leszek jelen a Földön, és mindkét alkalommal írói szerepet vállalok.

– Ezek szerint az élet egy nagy színház, amelyben mi – életről életre – újabb és újabb szerepeket játszunk.  A Földre „visszatérve” – a gyermekszínészet évei után sosem vágyott vissza a világot jelentő deszkákra?

– Dehogyis vágytam! Soha nem akartam mást, mint írni. Így, kilencvennyolc évesen is műveken dolgozom, bár a szemem rossz, ezért ma már csak diktálni tudom a gondolataimat. Az írás az, ami erőt ad, az a tudat, hogy feladatom van, adhatok. Pár éve, egy betegség folytán a halálkapu közelébe sodródtam, de „visszaküldtek”, mert még mindig szükség van itt rám. Nagyon rossz erők dolgoznak ma a világunkban. Az emberek többsége önző, csak önmagára gondol. Azért dolgozom – írok és tanítok -, hogy ébresztőt fújjak, bebizonyítsam, hogy a másokért való szolgálatnál nagyobb ajándék nincs. Egész életemben úgy segítettem másoknak, hogy nem kértem pénzt érte. Erre azért voltam képes, mert tudtam, hogy az anyagi javak nem sokat érnek, egyedül a fölfelé törekvés, az önzetlen segítségnyújtás az, ami értelmet adhat az emberi életnek. Hiszen nem énvagyok a fontos, hanem az, hogy amit az isteniből kapok – továbbadhassam.

– A világ ugyan önző, a jelek szerint azonban mégiscsak van vágy a jóra. Ezt mutatja az is, hogy Mária néni könyvei a világ minden táján olvasottak, a Szintézis Szabadegyetem és a Szepes Mária Alapítvány is egyre több követőre talál…

– Feladatom, hogy felemeljem azokat, akik nem látnak tisztán, de vágynak a fényre. Ugyanakkor természetesen minden ember mágus, azaz birtokában van annak a teremtő erőnek, amellyel megváltoztathatja saját életét. Az önismeret nagyon fontos, ebben jó iránytű lehet a grafológia, az asztrológia, vagy akár a reinkarnációs út megvilágítása. Ez utóbbinak kimondása a Vörös oroszlán című regényem megszületésekor – 1946-ban – nagy vihart kavart. Sok hasonló témájú könyvvel együtt ezt is betiltották. Sőt. Elégették. De hamvaiból feltámadott. Érdekes, hogy néhány évtized elteltével a világ számtalan országában sok kiadást megélt. Az emberek egyre nagyobb számban értik, hogy ebben a „bolond, ám érdekes” (a Hungária Kiadó tulajdonosa – a szerk.) történetben mennyi igazság van. Magyarországon egyébként csak a rendszerváltást követően jelenhetett meg, azóta azonban folyamatosan jelen van az olvasók életében. Ez az én sorsom – nyolcéves koromtól mást sem tettem, mint írtam, de csak nyolcvanévesen váltam elismert íróvá. Nem vagyok lázadó alkat, mégis a huszadik század titkos és tiltott szellemi mozgalmainak egyik vezéregyénisége lettem. Nem tehettem mást, ömlött belőlem a gondolat, a szó, és nincs megállás ebben ma sem. Minden létező irodalmi műfajban alkottam már, sőt! Újakkal is kísérleteztem. Közel száz publikált művem van, és számolni sem tudom, még mennyi az asztalfiókban.

– És akkor még nem esett szó a sok tanítványról…

– Rengetegen megkeresnek, és én mindenkinek szívesen adok abból, amim van. Külföldiek, magyarok egyaránt megtalálnak, segítséget, gyógyulást kérnek, tanácsot egy kétségbeejtőnek tűnő élethelyzetben. Volt olyan, hogy egy sikeres, gazdag üzletember vette fel a kapcsolatot velem, azzal, hogy üres az élete. Sokat tanultunk egymástól, míg ráébredt, a harmónia nem az anyagi jólétből ered. Tudomásom szerint ma sokkal szerényebb körülmények között él, mint akkor – de a tekintete ragyog az örömtől. Önmagára talált. Minden emberben benne van az isteni szikra. A lelki érettség foka dönti el, mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után. Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. Én a mai napig remekül érzem magam, egyetlen gondom az öregség. A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más.

– Mária néni az élő példa rá, hogy sikerülhet…

– A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára. Véletlen történések nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek. És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek. Ébredni kell ahhoz, hogy önmagunkra találjunk, hogy fényt jelenthessünk a világnak, hogy segíthessünk a Földön. Tanulhatnánk a gyerekektől, hiszen ők többet tudnak születésük után, mint felnőttkorukban. Ők még emlékeznek korábbi életükre, még felismerik az őszinteséget. Természetesen nem véletlen, hogy szeretek velük lenni, és hogy a Pöttyös Panna-sorozatomat nekik szántam. Rajtuk keresztül a „tiltott tanokkal” a felnőttekhez is eljuthattam, „álruhában”. Ki feltételezte volna azt, hogy egy gyerekkönyvbe, egy mesébe rejthető mindaz, amit én a világról közölni akarok? A válasz minden kérdésre bennünk van. Ha tudjuk, hogy mi az életfeladatunk, és annak megfelelően élünk, minden sikerülhet.

– Mária néni boldog?

– Rettenetesen boldog vagyok, amikor alkotok. Olyankor lángolok, égek, és semmi más nem számít, csak a MŰ, amelyet én adhatok át igaz szeretettel a világnak…

Szintézis – az összefüggések iskolája

A Szintézis Egyesület évekkel ezelőtt létrehozta a Szintézis Szabadegyetemet. A Szepes Mária írónő és a Prof. László Ervin filozófus nevével fémjelzett kezdeményezés célja az egymástól eltérő megismerési utak értékeinek egyesítése. Ezért az ősi hagyományok által vallott emberi képességeket és tudati lehetőségeket az iskola laboratóriumi szinten vizsgálja, illetve a mindennapos élettel való gyakorlati összefüggéseiben népszerűsíti. Az ismeretek átadásához a magyar szellemi és spirituális élet kiemelkedő személyiségei nyújtanak segítséget. A szabadegyetem egyébként elsősorban szemléletformáló, új létperspektívákat kínáló iskola, amely az átfogóbb világkép kialakításában segít. Az oktatási rendszer érettebb önismeretet nyújt a sors rejtett folyamatainak megismertetésével. Az önismeret által érthetőbbé válnak az összefüggések, az életfeladatok és a megoldási lehetőségek. Bővebb információ: www.szintezis.info.hu.


Megjelent: Fényhordozók internetes magazin, 2006. december , www.fenyhordozok.hu