Raguel hét tanítványa ihlette a kiállítás képeit.

2013-09-23 12:33:00

meghívó A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kassák Könyvtára
és a Kassák Alkotóművészek Társasága Egyesület

Tisztelettel meghívja Önt, és kedves családját, barátait
Szakál Ilona
festőművész

„Univerzum”

című kiállítás megnyitójára
2013. október 3-án, csütörtökön 16.30 órára.

A kiállítást megnyitja:
Hucskóné Kovács Mária
Közreműködik:
Kovács Julianna előadó
Kertész Kata Keke vers
Eszes Viktória ének

A kiállítást és a műsort
Szepes Mária
„Raguel hét tanítványa” című könyve ihlette.

A KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓ BESZÉDE:

Szepes Mária Raguel hét tanítványa című beavatási regénye nyomán
SZAKÁL ILONA festőművész KIÁLLÍTÁSÁ-nak megnyitója

Szeretettel köszöntöm Önöket a Szepes Mária Alapítvány munkatársai nevében. Szeretettel köszöntöm Szakál Ilona alkotót, Kertész Kata színész, rendezőt, Eszes Viktória előadóművészt és Hucskóné Kovács Máriát a KASTÁR elnökét, titkárát, s mindazokat, akik segítették e kiállítás megvalósulását.
Szakál Ilonával - nekem Icu - Szepes Mária lakásában találkoztam először 1992-ben. Nyilván legtöbben tudják, hogy Mária balesete után került Ő is jószolgálati segítőként Máriához. Amikor Mária felépült, kérte, hogy maradjon nála, segítse sokrétegű munkáját. Így lett ebből termékeny 15 év. Mária vele kezdte először újraszerkeszteni könyveit a kiadói megkeresések nyomán, és szellemi hírnökként szolgálja ma is az író-tanítót, a nevét viselő alapítvány kurátoraként.
Egyik szabadságolása előtt én váltottam őt. Beléptem Máriánál a kis szobába, Icu éppen festett. A téma ismert: „Jézus lecsendesíti a háborgó vizet." A válla mögött a kép fölé hajoltam. Láttam a nagy vihart, a korbácsoló szeleket, a háborgó vizet, s a hányódó csónakot a tanítványokkal. Jézus aludt. A festő szorgalmasan dolgozott, majd suttogva mondta: keresem a Csendet. Ecsetjét tiszta vízbe mártotta, és a SZÍNTELENnel pár mozdulatot téve hirtelen elült a vihart. A hajót olyan védőbúra vette körül, hogy látványától a lélegzetem is elakadt. Jézus felébredt OTT, AKKOR, és az áhítat Csendje, Békéje ölelt át bennünket. Így váltam a bibliai idők egyik csodatételének tanújává a 21. század elején, egy Festőművész alkotói folyamatába pillantva.
Ezzel el is érkeztünk a kiállítás címadó fogalmához: UNIVERZUM - amelyből egyenesen következik az analógiák tana. Az Alkotó képeivel kísérletet tesz arra, hogy az embert és a világegyetemet Egységbe fogja. „Amilyen a kisvilág, ugyanolyan a nagyvilág, s ebből csodálatos analógiák adódnak - mondja Hermész."
Múlt évben, amikor megtudtuk, hogy az Édesvíz Kiadó 11 évi hallgatás után újra megjelenteti Szepes Mária Raguel hét tanítványa című beavatási regényét, Ilona vágyat érzett arra, hogy megfesse ezek asztrológiai vonatkozásait. 7 akvarell képe nemcsak magát a bolygószínt tartalmazza, hanem asztrológiai házába helyezve az adott csillagkép színvilágát is köré vetíti.
Raguel hét tanítványát, a hét alakot, a hét karaktert temperával készítette el, ahogy megjelentek előtte a Raguel könyv olvasása közben.
A többi képét egy csillagászati könyv ihlette. Ezek mind kísérletek arra, hogy közelebb hozzák a távolit, a felfoghatatlant, a megismerhetetlent, párhuzamot vonjon vele mikrokozmoszunkban keringő bolygóinkkal, naprendszereinkkel, galaxis halmazainkkal.
A csillagászok is festők bizonyos értelemben, mert az elemi részeket megfelelő színekkel ellátva teszik láthatóvá a szemünk számára láthatatlan kozmosz végtelen gazdagságát.
Ilona belső szemével fest. Szemét kímélve már régebb óta nem használ olajfestéket. Újabb technikákkal kísérletezik. Így születtek meg pasztell kréta képei.
Alkotó nem létezhet néző nélkül, és a néző is alkotójává válik a képnek, hiszen az élmény olyan egyedi lenyomatként kerül lelkébe, amelyet saját látásmódja, ismerete, tapasztalata, tudatos és tudattalan térképe fest egyedivé, egyszerivé belső világegyeteme szövetén.
UNIVERZUM - ÖNTEREMTŐ UNIVERZUM - ANYAGOT SZERVEZŐ INTELLIGENS ÉLETERŐ - ma már egyre több tudós hangoztatja, hogy ÉRTELEM hatja át a teremtő folyamatokat.
Szepes Mária Raguel hét tanítványa erről az ÉRTELEMRŐL, AZ ÖRÖK SZELLEMRŐL, A FÉNY ŐSHANGJÁRÓL, E HATALMAS INFORNMÁCIÓHORDOZÓRÓL szól, MIKÉNT HATJA ÁT A NAGYVILÁGOT, ÉS MIKÉNT VILÁGOSÍTJA MEG A KISVILÁGOT, AZ EMBERT.
Raguel könyve a hét bolygó útját: a Hold, a Mars, a Merkúr, a Jupiter, a Vénusz, a Szaturnusz és a Nap alap-karakterének megtisztulását követi nyomon. Feltárja érlelődési szakaszaikat, végigvezet bennünket a különféle fejlődési stádiumaikon, az ősi hagyományokból ismert beavatásokon, amelyet előbb-utóbb mindannyian megjárunk szabadulásunk érdekében. A hét főhős sorsának buktatói között, saját nehézségeinkre ismerhetünk, és a kiút aranyfonala mentén gyógyulásunkhoz, kötöttségeinktől való szabadulásunkhoz is megkapjuk a segítséget.
Mythenburgban kezdődik a történet. Ide várja Raguel hét tanítványát, a Föld különböző pontjairól. A szereplők a 2. világháborút követően érkeznek el a svájci hegyek egyik falujába, Mythenburg várába, miután sorsukban túljutottak azokon a válságpontokon, amelyeket jellemük és múltjuk hívott elő. Itt kapják meg mesterüktől, Ragueltől a végső beavatásokat.
Szepes Mária így vallott e nagyregényéről: „A Vörös Oroszlán faltörő kosként hatolt át világnyelvek falain. A Varázstükör tiszta képet ad a barna fasizmus őrületének valódi hajtóerőiről. S ez az óriás-eposzom, a Raguel hét tanítványa a mélymúlt eltemetett kultúráinak gyökereit ássa ki a felejtés súlyos iszaprétege alól, s későbbi évezredek szenvedélyektől, drámáktól izzó rejtélyeire vet vakító világosságot. De éles mentális fénytőrével áthasítja a XXI. század jövőnket borító lepleit is. Cselekmény-szökőárja feltárja holnapunk pusztító konfliktusait, azok gyógyító, megoldást kínáló módszereivel együtt."
Raguel minőségét pedig ekként határozza meg: „Raguel, a Titok, a Tűz, az Egyetemes Tudás Őrzője, Isten barátja, aki a világon és az égitesteken beteljesíti a törvényt. Raguel a karma angyala, az életet gyökerében átalakító hő, az örök tűz ébren tartója. A tűz lényege az élet misztériuma. S a szenvedésektől súlyos karma maga a tisztítótűz.. - Énok angyalai valójában őstípusok, bizonyos időtlen előképek vetítőgócai".
Raguel könyve mindannyiunk számára alkalmazható módszertan. Az író plasztikusan tárja elénk, miként tehetjük gyakorlattá mindennapjainkban az elméleti stúdiumokat. A szellem lehelete, az idea, miként termékenyíti meg az anyagot, és teszi lelkes, eleven életté.
Raguel az egyéni beavatásokat követően az emberiség kollektív problémáira is rávilágít, s a tiszta szellem köré rendeződő kis közösségek erejét hangsúlyozza. És ez a Ma emberének szóló egyik legfontosabb üzenete, amelynek éledése és létjogosultsága az új évezred tartópilléreit képezheti.
Szakál Ilona kiállítása 2013. október 31.-ig tekinthető meg. Akik belemerülnek e képi üzenetekbe: FÉNYHÍDON JÁRÓ LELKEK.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
Kovács Julianna

RAGUEL HÉT TANÍTVÁNYA

2012-04-24 16:32:00

Szepes Mária:

RAGUEL HÉT TANÍTVÁNYA

„E könyvem, óriás-eposzom, a mélymúlt eltemetett kultúráinak
gyökereit ássa ki a felejtés súlyos iszaprétege alól,
s későbbi évezredek szenvedélyektől,
drámáktól izzó rejtélyeire vet vakító világosságot.
De éles mentális fénytőrével áthasítja a
XXI. század jövőnket borító lepleit is. Cselekmény-szökőárja
feltárja holnapunk pusztító konfliktusait, azok gyógyító,
megoldást kínáló módszereivel együtt."


HÉTHÚRÚ HÁRFA
(részlet)


A keskeny, magas tölgyfa ajtó, amelyen másnap alkonyatkor beléptek Mythenburg nyugati szárnyába, nagy, kerek, magas mennyezetű helyiségbe vezetett. A terem meghatározhatatlan jellege szinte áramütésként hatott rájuk, mert pontosan azt a fokozódó izgalmat tetőzte be, amellyel e lezárt lakrész felé közeledtek. Az ebből a nyugati toronyból előgyűrűző erők töltötték be egész Mythenburgot, s amint most a magjába hatoltak, életérzésük hatalmasan felzúgott, s jelenkori személyiségük fölé emelte őket. Nevük, beszűkült élményanyaguk kerete vékony üveghártyaként olvadt szét az óriási benső hőben. A küszöbön túl úgy éreztek, láttak, s mozogtak, mint akiket nem határol el többé egyetlen test és a három dimenzió törvénye. Rengeteg nehéz gyászdrapéria húzódott félre egymás mögött a múlt mélységbe vesző, sötét bejáratairól, s a termek ünnepi fénybe borultak. Lezajlott inkarnációk tudattartalma felszabadított vénákon át hömpölygött vissza a lényükbe, s emlékezetük tengerré duzzadt tőle. Tudták, e különös Szentély a halhatatlan jelen tűzpillanatába zárva utazik az időkön át, s ők mindig elérkeznek hozzá. Évezredek óta, újra és újra. Más jelmezek, más nevek, miliők, korszakok útvesztőiből térnek vissza az Oltár elé, hogy lemérjék: áldozataik, vérük, könnyeik, verejtékük milyen magasra emelték a kristályerők szintjét az Oltárra helyezett Kehelyben.
S míg elfoglalták helyüket a karosszékekben, a lépcsőzetes emelvény tetején csillogó, háromoszlopos aranykehely körül, az emlékek egyidejű jelenléte különböző események örvénylését kavarta fel a küszöbön túl. Ezek mind a múlt más és más rétegében játszódtak le, most azonban egyszerre zúgtak, dübörögtek, mint egy démoni szimfónia utolsó tétele. Csatazaj és gyászinduló. Tömegek rekedt morajlása. Fájdalomsikoly. Gyermekek ezüsthangja. Részeg nevetés. Bábeli nyelvzavar. A kéj és a kín százféle jajdulása. Uszító, forradalmi ének, templomi zsoltár; fojtó, nehéz, gyötrelmesen bűntudatos mea culpa. Végül a minden más hangon átzúduló elementáris kataklizmahang: elszabadult vizek ordítása. E képzet elborította lényüket, azonosultak vele.
Bárkájuk a viharzó óceánon hányódott megint, villámok sziszegő tűznyilai között, hegymagasságú hullámok hátán rángatózva, pokolra merülve. Féltek. A rémület új és rettentő árama rázta őket. Tudták, az eddig oly kezes óriás, a Nagy Víz könyörtelenül szétzúzná őket, ha klauzúrájuk magjában nem feszülne a mágikus erőkkel védett Szentély.
Az összeomlott Templom romjai közül menekülő hét száműzött évezredektől súlyos pillantással egymásra nézett, és egymásra ismert az Ideodrom eónokon átmentett Oltára előtt.
A Hold láncára fűzött Papnő felállt, hogy meggyújtsa a Hét Lángot, a szent erők idéző tűzkapuit. A gyertyák lobogó fénye életre hívta a mennyezet égő színű mozaikját. A hétfejű Nága kígyó ágaskodott ott összeforrt, egyetlen törzzsel a hét egymásba kapcsolódó, egymást kiegészítő, szövetséges bolygóerő jelképeként, amely a Nap birodalmában a hatalmat jelentette minden életjelenség felett.
Ami névtelen volt, nyilvánvalóvá lett e világosságban. Száműzetésük bús sejtelme követte őket testből testbe, minden létállomásra. Nyugtalan, honvágytól gyötört menekülők azóta is, eksztatikus magasságokba lendülve és kárhozatba hullva a parttalan vizekre taszított Bárkán. Ők heten. A felelősök. A kivérzett, erejüket vesztett kreátorok, a Nága kígyó hétágú koronájának mágikus központjai.
A hatalom azonban, amely a mélységek örvénye fölé emelte őket, millió töredékké robbant szét, s ők alámerültek önnön teremtésük vad káoszába.
A határtalan kétségbeesésen túljutottak már száz és száz lobogó éve. Mert ha minden elveszett is, megmaradt a Szentély, s hozzá vezet a beavatások útja. Valaki őrzi. Valaki, aki nagyobb náluk. Akinek ereje kitépte törékeny hajójukat a fellázadt elemek hatalmából. Raguel, a Főpap. A Tűz ébrentartója.
A vészes kísértetricsaj elcsendesült hirtelen, amint ráömlött a magasztos remények olaja. Raquel a Kehely mellett állt középen. Tudták, hogy valójában létük egyetlen rezdülésében sem volt távol tőlük. Az idő eltakarta néha, de ő ott áll akkor is minden pillanat magjában, közel, homályon túli fényben, amely a Kehelyben gyülekező kristályerőkből sugárzik. Az ő elszórt erőiket gyűjti, párolja a Kehelyben. Szenvedély és szenvedés tüzében forralja, erjeszti, szűri, míg az elszabadult démonok feletti Hatalom esszenciájává lesz.
A forma, melyet az aktuális korszak anyagából a Mester felöltött, áttetsző plazma volt rajta. Sötét szemén át Látás, lezárt ajkán az oldó Ige, széles homlokát körülrepdeső fehér haján a Szintézis ragyogott át, mint élő tűz az üvegedényen.
A Beavatás első fázisának évszázadról évszázadra megismétlődő szertartása remegő, mély harangzúgással bomlott ki bennük. A rezzenés nélküli némaság égő, transzcendens gondolatok sötét háttere volt. Szó nem érinthette a kinyilatkoztatás érzékeny anyagát. Lényük rejtett emblémájához nyúlt a Mágus, s titkos nevük izzott a csendben. Tragédiákon, örömökön és kudarcokon túl, az ifjúság kábult álmából kibontakozva, újra létük középpontjába érkeztek. Hozzáfoghattak a munkához, amelyért annyiszor meghaltak, tisztítótűzbe merültek, s újjászülettek az örökké áradó élet hullámzásában.
Emelkedett, nőtt, túláradt bennük az ihlet hője, de Raquel jelenlétében, a Kehely szikrázó fényében még nem hűlhetett gondolatokká.
Jóval éjfél után hagyták el a nyugati tornyot, s anélkül hogy egymástól elköszöntek volna, szobájukba mentek. Testük elvált egymástól, de a Nága kígyó törzse összeforrt újra. A hét fej, a mágikus korona hét erőközpontja, a hét alkímiai bolygó: a Hold, a Mars, a Merkúr, a Jupiter, a Vénusz, a Szaturnusz, és a Nap őstípusának képviselője, a maga sajátos töltése és képessége szerint még az éjszaka feszült csendjében szavakká formálta Raquel utasításait.