ÖNMENEDZSELÉS FELSŐ FOKON

Szemtanú Kiadó 1990

Bevezetés

Mikor Ön ezt a könyvet megvette, valami határozott dolgot remélt. Szunnyadó ambíciói mozdultak meg. A régi kívánságokat ébreszti fel Önben. Emlékezzen csak vissza! Gondoljon rá mi az, amit voltaképpen akar? Komolyan akarja-e, s hajlandó-e küzdeni érte kissé, ha megmutatom, hogyan kell?
Ha igen, úgy bizonyítsa be azzal, hogy a következő lapokat figyelmesen olvassa   el! Olvassa úgy, mintha egész élete függne tőle. Mint ahogy függ is, ha ebben az értelemben olvassa. Az emberi lét a múlt és jövő végtelenségének két pontja között játszódik le. Mindnyájan az ismeretlen múltból a még ismeretlenebb jövő felé tartunk. Senki sem tudja, honnan jött és hova megy. De e közé a két pont közé van beszorítva az a rövid időszak, amit a magunkénak mondhatunk. Ebbe kell belezsúfolnunk reményeinket, vágyainkat, szerelmeinket, ambícióinkat. Hatalom, jólét, bölcsesség, tudás, megértés nem önkéntes adományai az életnek. Az élet csak két alapot nyújt nekünk. Ezek közül az első az öntudat, a második pedig a természeti törvények ismerete. Ebből a kettőből származik a többi.
Öntudata minden embernek van, de legtöbbször hamis célokra pazarolja. Önimádat, személyes fontoskodás és az a hiábavaló kívánság, hogy a körülmények szerencsés összetalálkozása hirtelen javulást hozzon sorsunkban – lerontja értékét.
Az alkalmakat nem parlagon találjuk, hanem megdolgozunk érte. Környezetünk értékes tanulságokat szolgáltat annak, aki le tudja vonni belőlük a konzekvenciát. Elárulja, hogy két áramlat vezet keresztül az életen. Az egyik negatív, passzív és sikertelen, a másik pozitív, aktív és sikeres.
Lehetünk kiszolgálók, ez a negatív áramlat, vagy vezetők, ez a pozitív áramlat. Az emberek többsége nem más, mint egy sereg talajba gyökerező fa. Engedik magukat befolyásoltatni a környezetüktől, eltűrik, hogy a klíma, a munkahely, a társaság, melyhez tartoznak, bélyeget üssön rájuk. A környezet nemcsak szervezetünket befolyásolja, nemcsak bőrünk, szemünk, hajunk, de egész gondolkodásmódunk és életünk is alkalmazkodik hozzá. Sokan csak azért csinálnak karriert, mert a környezetük, mint valami buja trópusi talaj, életerőktől terhes, és munka nélkül hoz gyümölcsöt.
De vajon mit tegyenek azok a kevésbé szerencsések, akiket a sors steril környezetbe vezetett?
Hogy mit tegyenek? Azt, amit egy fa nem tehet meg, de az ember igen. Meg kell változtatni a környezetet!
Ha a környezet fojtó és terméketlen, változtatni kell rajta. Ehhez azonban pontosan kell ismernünk a miliőhatás törvényeit. Tudnunk kell, hová érdemes törekedni.
Az előbbre jutásnak lényeges alkotóeleme, hogy legyen valami életcélunk. Ennek a célnak egészségesnek kell lennie, és természetesnek. Olyan ideál, ami a természeti törvények ellen vét, vagy a józan ész szabályaival ellenkezik, csakis kiábrándulást hozhat. Az a férfi vagy nő, akinek nincs határozott életcélja, s csak a mának él, hamarosan elfásul a mindennapi élet közönséges élvezeteiben. Ha megszokjuk, hogy úgy vegyünk mindent, ahogy van, és jobbat nem kívánunk, akkor munkánk hamarosan értelmetlen robottá válik. A fizikai lét sportszerű újdonsága, a mozgás öncélú öröme elkopik az ifjúság tovatűnésével. Az élet közönséges funkciói, amelyek először elragadó meglepetések voltak, lassanként hétköznapi rutinná változnak. Elménknek ekkor új érdeklődési területet kell nyújtani. Célt kell kitűzni, irányjelzőket kell állítani. Márpedig semmi sincs a világon, ami nagyobb örömet okozhatna, mint mikor terveket szövögetünk, s végül valóra is váltjuk azokat.
Ha az elme megtalálja ideálját, ez az ideál életcéllá lesz, és mágnesként vonz bennünket maga után előre.

Share |