AZ ÖRÖM MÁGIÁJA / MÍTOSZOK MÁGIÁJA

Megjelent: A gyógyító öröm mágiája 1991. Holnap Kiadó,
Az öröm mágiája / Mítoszok mágiája 1995. 1999. Édesvíz Kiadó

Ha rosszkedv, lehangoltság, depresszió vesz erőt rajtunk, a mindennapok nehézségeivel képtelenek vagyunk megbirkózni. Lelki válságba kerülünk, s e lelki bántalmak következtében szervezetünk is károsodik. A rosszkedvű ember fáradékony, étvágytalan, ideges. Az ilyen ember társasága kellemetlen, házassága, baráti kapcsolatai megromlanak.
A gyógyító öröm mágiája olyan pszichotechnikai gyógymód, melynek segítségével lelki bajaink kikúrálhatók. Ha hagyjuk, hogy az öröm, a boldogság, a világ pozitív energiái határozzák meg életünket, ha önmagunk orvosaivá válunk, problémáink fokozatosan megoldódnak. Az örömmel eltelt ember megváltoztatja környezetét is, szeretet ébreszt embertársaiban. Csak az öröm hatalmában élhetünk harmonikus életet, csak így érhetünk el sikereket.
Az írónő e könyvében egyszerűen, közérthetően szól a problémákkal küzdő emberhez, példák és tanácsok sokaságával siet segítségére. Konkrét élethelyzetekben mutatja be az örömérzés születését, azokat a módokat, ahogyan az öröm tartósan megőrizhető.
A gyógyító öröm mágiája minden testi-lelki bajjal küzdő számára igazi gyógyír.

Sík Csaba

Az öröm a lét minden síkján mágikus hatású áram: megtermékenyít, vonz, átalakít, gyógyít, de csak akkor, ha valójában megosztódik, s abban, akire rávetül, rokon rezgést idéz elő. Hivalkodó, önös fizikai öröm sokszor negatív hatással van a szenvedés állapotában lévő emberre: irigységet, haragot, keserűséget szül, önmaga ellentétét váltja ki. Ugyanez történik a pillanat eufóriájában fellángoló emberrel is: az eufória multával a legmélyebb sötétségbe zuhan.
A mágikus, kreatív öröm a halhatatlanság örök jelenéből árad elő, s onnan közvetíti gyógyító erejét. Az ilyenfajta öröm úgy osztja önmagát, hogy a másikban is örömet idéz elő, annak sajátos igénye szerint.
A mágikus öröm megajándékoz, megdicsér, old. Aki átéli a mágikus örömöt, saját személyét háttérbe szorítva átadja örömérzését környezetének. Nem hivalkodik, nem állítja magát a középpontba, hanem saját ünnepét mások ünnepévé teszi.

MÍTOSZOK MÁGIÁJA

Bevezetés

Véletlen-e vajon, hogy az „emberiség emlékezete" mindmáig megőrizte Atlantisz, Lemuria, s a mesés Gondwána mítoszát? Újra és újra felbukkannak e csodálatos tájak kutatók, álmodozók, írók, a jelen zavaros szürkesége elől menekülő időemigránsok agyában, s e témát még csak nem is sorolhatjuk a teljesen alaptalan, nevetséges és primitív ősmondák közé. Gondwána neve ma is rajta áll a közép-amerikai Kolumbia térképén. Valószínűtlenül gyönyörű, ködbe burkolt, különleges, fekete gránitalakzatai, felderítetlen maradványai lenyűgözik a szemlélőt, legalább annyira, mint Stone-henge rejtélyes, kozmosz felé mutató, a modern ember számára érthetetlen csillag-rítusának jelképei, eltűnt kultúrák megfejtetlen törmelékei, a brazíliai őserdők talajából kiemelkedő óriásfeje, megfejtetlen írásjelek, szobor-, épülettöredékek, festmények, reliefek, kódexek, s e rébuszokkal összecsengő utalások a Zóhár könyvében, Genezisben, ótestamentumban, gnosztikus hagyományokban, Diodórosz, Plinius, Platón feljegyzéseiben. És persze az úgynevezett apokrif írásokban, barlangi rajzokban, meglepően pontos csillagászati felismerésekben az ős Egyiptomban, amelyek alig milliméterekkel térnek el a mai asztronómiai megállapításoktól. Bizonyos, hogy a sokszor valóban naiv, gyermetegen meseszerű hagyományokkal együtt szinkronban jelen vannak egy miénktől eltérő, hatalmas szellemi kultúra emlékei is, amelyek megdöbbentően zavarba ejtők, s éppoly kiismerhetetlenek, mint a természet tökéletes működései, emberi tudást meghaladó mechanizmusa: „találmányai", amelyek megelőzték és túlszárnyalták eleven műremekeikben a legkiválóbb elmék felfedezéseit.
Az alább következő szöveg igen különös módon jutott el hozzám. 1948-ban, mikor a kiadókat államosították, közöttük természetesen a Hungária Kiadót is, amely megjelentette a Vörös Oroszlánt, nemcsak a forgalomba került „ideológiailag eretnek" könyveket zúzták be, égették el - persze közöttük az én könyvemet is - hanem a könyvtárakban lévő valamennyi olyan művet, amelyeknek tartalma nem egyezett az egyedül üdvözítő pszeudó-vallás politikai parancsuralmával. A Vörös Oroszlánnak egyébként jót tett az autodafé. Amerikában háromszor, Németországban tíznél többször (egyszer a hónap könyveként) jelent meg, s Olaszország, Franciaország is tárgyal a megvételéről.
Hamvas Béla akkor még könyvtáros volt, és igen jó barátom. Négy Vörös Oroszlán példány mellett néhány nagyszerű, ritka könyvet mentett hozzám, mint például egy Clemens nevű szerzetes múlt századbeli művét az esszénusokról, s két rendkívüli gazdag anyagot tartalmazó kötetet az eltűnt kultúrákról. E tanulmányok azonban nemcsak a mélymúlt feltárt történeti tényeit, hanem a mítoszok, víziók, transzcendens koncepciók költői, s igen elgondolkoztató feltevéseit is tartalmazzák.
Engem elsősorban éppen ez a rejtélyes, őstörténeti világ érdekelt, amelyről Mereskovszkij így beszél: „Minél mélyebbre hatolunk a múltba, annál nagyobb világosság sugárzik belőle." Évmilliós kataklizmák közötti korszakok a miénktől sok tekintetben eltérő pszichikai és szellemi kultúrája, elfeledett találmányai, természet-vallásai, korszakos kontaktusai, szertartásai, amelyeket tengerrengések, víz- és tűzözönök töröltek le kék bolygónk felszínéről. S e kataklizmák után megint kicsírázó bioszféra élőlényei „új földön, új ég alatt újra fiatallá lettek" - mondja Diodórosz, az antik történész.
Természetesen én ezeket a legérdekesebb részeket fordítottam le, s láttam el kommentárokkal.

Szepes Mária

Share |