E rendhagyó kötet által két kiforrott személyiség, két meghatározó ember párbeszédének lehetünk tanúi, akik mindketten egyéni véleménnyel rendelkeznek a világegyetem történéseiről, s egymást kérdezgetve, egymás gondolataira reflektálva engednek bepillantást különleges látásmódjukba.

 

A könyv stílusának köszönhetően úgy érezzük, mintha mellettük ülnénk, mintha mi is részesei lehetnénk a beszélgetésnek, s ők olyan kendőzetlenül mondják el gondolataikat, ami csak szűk körben elképzelhető.

 

Nemere István sokirányú kérdései lehetővé teszik, hogy Szepes Mária világlátása a maga teljességében bontakozzon ki előttünk, ahogyan eddig még nem volt lehetőségünk megtapasztalni. Szó esik a dimenzióváltás valóságáról és lehetőségeiről, a tudat teremtő erejéről, amellyel megalkotjuk hétköznapjainkat és saját, személyes csodáinkat, a Da Vinci-kódról, az ezotéria és a vallás illetve a régebben ellenfeleknek tartott spiritualitás és tudomány kapcsolatáról.

A kötet mindenkinek tud újat mondani, hozzátenni valamit saját gondolatvilágához. Érdemes hát megismerni az ezotéria nagyasszonyának összetéveszthetetlenül egyedi látásmódját és fontos gondolatait, amelyek egy olyan színes személyiség kérdései, hozzászólásai és felvetései nyomán rajzolódnak ki, mint Nemere István.

Megvásárolható

Édesvíz Kiadó


Előszó helyett: (részlet)

 

… A gondolkodó ember nem ismeri az „unatkozom” szót. Mária sem unatkozott soha – mondhatnám: egyik eddigi életében sem. A szellem nem ismeri a pihenést, s néha úgy tűnt, hogy a test sem. Még most is, amikor ott ül velünk szemben, szinte táncol. Ültében is mozog, mutogat, gesztikulál, egy-egy apró, de nagyon jellemző mozdulattal kis és nagy világokat tár fel a figyelmes vendég előtt.

És ami nagyon megkapó: a humánum árad belőle akkor is, ha nem mondja ki. A beszélgetésekben néha a témával látszólag éppen összefüggéstelenül bukkannak fel a szavak: „Szeretlek benneteket” vagy „Én nagyon szeretem az embereket”. De ezek ott és akkor, majd itt, e lapokon, nem szólamok. Nem szépíteni akarnak valamit, valakit. Máriából ez egyszerűen és természetesen jön, árad, mert ez része a lelkének, egész létezésének. Ő tényleg szeret bennünket, és talán kora, sok jó és rossz tapasztalata okán joggal mondhatja: túl van már mindenen. Gondoljunk csak bele: amikor e sorokat írom, a naptár napokon belül 2007-et mutat. December 14-én voltunk nála, hogy felköszöntsük születésnapja alkalmából. Be kellett osztani a gratulálókat, megszervezni, ki mikor jöjjön, ne legyenek egyszerre sokan, ne fárasszák ki. Napok alatt vendégek százai fordultak meg nála, híresek és majdnem ismeretlenek, mindenki – aki tiszteli, aki közel férkőzhet hozzá akár csak egy kézszorítás, ölelés erejéig – felkereste őt. És attól a naptól fogva Mária elkezdte a kilencvenkilencedik (!) életévét. Olvashatják majd, mennyi minden történt vele – bár életének a fele sem kerülhet szóba, hisz az önmagában több kötetet töltene meg…

Nemere István

 

Share |