A MISZTIKUS ÚT

Vízöntő Kiadó 1993

Részlet:

„Ez a könyv a kutatónak készült, aki személyesen akar tudáshoz, meggyőződéshez jutni, és nem sajnálja a fáradságot érte. A világon semmit sem adnak ingyen. Minél magasabb rendű a cél, annál többet kell dolgozni és szolgálni érte. A misztika az élet legnagyobb élményét: a megvilágosodás extázisát kínálja annak, aki végigjárja a kijelölt utat.
A misztikus út a legnehezebb lépéseknél kívánja segíteni a tanulni vágyót.
Gyakorlati módszerekkel, alapfogalmak tisztázásával, bevált eszközökkel siet segítségére, hogy a „másik világban”, amelyben a misztikus állapot beálltának pillanatában szintén polgárjogot nyert, kifejleszthesse asztrális érzékeit, a tájékozódás, szabad mozgás szerveit, megtanulja az új világ nyelvét, a szimbólumokat, és áthatoljon a két világot összekötő hídon, az analógiák hídján.
A misztikus út egyszerű, mindenki számára járható, már a kísérletezés szakaszában is igazi élményeket rejt: az embert magasabb síkra, más dimenziók közé helyezi, és olyan szellemi örömök ízével, erejével telíti, amelyek elmossák benne a bölcső és a sír kalodájába szorult gondok minden zaklatottságát.

    A misztikus állapot első feltétele a misztikus csend megteremtése, s e csend elérésének törvényei: az érzékek, az értelem, a kritizáló hajlam, s a körülmények lecsendesítése. A kísérletező a gyakorlat megkezdése előtt klauzúrát von maga köré.
A klauzúra – a zárlat – ősi kozmikus szimbólum és nagy analógia. Éppen úgy jelenti az anyaméhet, amelyben a fogantatás misztériuma lezajlik, a gubót, amelyben a hernyó szárnyas pillangóvá alakul, mint az alkimista lezárt tégelyét, amely 13 hónapon át izzik a kemence tüzén, hogy belsejében kikristályosodjék a mágus tudásának jelképe: a Bölcsek Köve. Klauzúra nélkül alkotás, élet még sohasem jött létre, s nélküle lehetetlen a komoly misztikus munka is. Csak míg a teremtő természet a keletkező fizikai élet köré sűrű anyagból szövi klauzúráját, addig a misztikus operáció zárófala szellemi erő, amelyet koncentrációval, figyelmünk, gondolataink, akaratunk összpontosításával hozunk létre. Ha kísérlet közben engedünk az ilyen esetben mindig, szinte démoni szándékossággal felmorajló zavarásoknak, betörni akaró anyagi áramlásoknak, ugyanaz történik, mint mikor a fejlődés folyamata közben felnyitnak egy anyaméhet, szétvágnak egy gubót vagy összetörnek egy alkimista tégelyt.
A kísérletező tehát akaratból szőtt csendzónát – klauzúrát - von maga köré. Áttörhetetlen, minden démoni és fizikai örvénylést kirekesztő, láthatatlan búvárharang zárja körül”.

Share |